A Ninfa kertjébe érkező látogatók egy olyan érintetlen valóságba csöppennek, ahol számos író, hogy csak Virgina Woolfot, Truman Capote-ot, Ungarettit, Moraviát említsük, inspirációt talált alkotásaihoz, egy igazi irodalmi szalonba. Az ősi város, ahol ma az oázis áll, viharos életet élt: a különböző családok gyakran harcoltak érte, többször lerombolták és többször újjáépítették. 1298-ban a Caetani család vásárolta meg, és száz éven át vitatott volt közöttük és a Borgiák között. A 14. század végén kezdődött a város hanyatlása, elsősorban a malária miatt.
Csak a 19. század vége felé tért vissza a Caetani család a birtokaikhoz: visszaszerezték a mocsarakat, kiirtották a romokat borító gyomok nagy részét, nagy számban ültették az első ciprusokat, magyaltölgyeket, bükkfákat és rózsákat, és helyreállították a romok egy részét, létrehozva egy romantikusnak tűnő, angolszász stílusú kertet.
1930 körül, Marguerite Chapin, majd később lánya, Leila érzékenységének köszönhetően a kert kezdte elnyerni azt a varázst, amely ma jellemzi: a park kialakítását ettől kezdve mindenekelőtt az érzékenység és az érzelmek vezérelték, szabad, spontán, informális irányt követve, kialakult geometria nélkül. Ma az oázis egy festői romvárosnak tűnik, vármaradványokkal, palotákkal, templomokkal és középkori harangtornyokkal, amelyeket dús növényzet ölel körül. A hegyből bőséges patakok folynak, amelyek egy kis tavat alkotnak. A látogatás különösen kellemes áprilisban és májusban, a virágzás csúcspontján.