A Kaiser Wilhelm Emléktemplom egy 1895-ben épült evangélikus templom. I. Vilmos, az első német császár tiszteletére unokája, II. Vilmos tervezett egy pompás templomot, amelyet Franz Schwechten épített 1891 és 1895 között neoromán stílusban. Öt tornyával a bombasztikus kialakítás a kor és a császár ízlését tükrözte.
A templom harangjai Köln után a második legnagyobbak voltak Németországban, és amikor a templomot felavatták, az öt harang olyan hangosan szólalt meg, hogy az állatkertben a farkasok vonyítani kezdtek. A második világháború idején a harangjáték leállt, és az öt harangot beolvasztották lőszer céljára.
A templom súlyosan megrongálódott a második világháború alatt. A templom jelenlegi megjelenése egy XIX. századi romtemplom kombinációja egy modern, nyolcszög alaprajzú hajóval, egy hatszögletű harangtoronnyal és egy négyoldalú hajóval és tornáccal, amelynek falai 30 ezer. üvegelemekből állnak.
Az Emléktemplom Franz Schwechten építész munkája, aki monumentális templomot épített öt toronnyal - az egyik torony elérte a 113 métert, és akkoriban a legmagasabb épület volt Berlinben. A templom nagy elismerésnek örvendett - hatására a neoromán stílus egész Németországban elterjedt.
A templom modern része 1961-ben épült Egon Eiermann, a német modernizmus egyik legjelentősebb képviselője tervei alapján. Az ő koncepciója a korábbi templom lebontása volt. Viharos társadalmi vita után a rom megóvása mellett döntöttek.